"...200.000 Ft-ot ajánlottak ismeretlenek, amennyiben egy jobbikos tagról vagy jelöltről kompromittáló képeket, felvételeket szerzek..."

Mottó:

Kampány van... Nem is akármilyen: az utóbbi évek legaljasabb trükkjeit alkalmazzák egymás ellen a rivális pártok, az ellenfél jelöltjeinek magánéletét sem kímélve! Némelyik módszert tanítani kellene, de vajon mindez csupán egy összeesküvés-elmélet lenne és a rengeteg jól időzített botrány csak a véletlen műve, vagy valóban profi lejárató stratégiával készültek az idei finishre a pozíciójukat féltő pártpolitikusok?  

Kedves Olvasóm!

Mérhetetlenül fel vagyok háborodva a legutóbbi fejleményeken! Jómagam néhány éve már visszavonultam az aktív politizálástól és azóta kizárólag csak a családomnak, a munkámnak és a barátaimnak élek, ellenben az előző két választáskor rengeteget segítettem a nemzeti oldalon induló jelölteknek: nap mint nap tevékenykedtem egy vidéki ifjúsági szervezet működésében, szerveztem előadásokat, dolgoztam a választási kampányban, mozogtam jobbikos körökben... Emiatt természetesen személyesen is ismerek több magas beosztású vezetőt is az egykori mozgalomból: valamelyiküket már több, mint 10 éve. A zsinórban második MaSZoP-kormány megalakulását követően megfogadtam, hogy többé nem politizálok (egész egyszerűen már nem éreztem elég motiváltságot, energiát magamban ahhoz, hogy másokat meggyőzzek), mostanáig azt hittem, ez így is lesz...

Tévedtem...

A napokban megkeresett egy régi ismerősöm, akiről már vagy 3-4 éve semmit nem hallottam és jól elbeszélgettünk telefonon, felidéztük a "régi" szép emlékeket. Nem tartottam furcsának, hogy miért keresett fel: számomra teljesen egyértelmű, hogy minél közelebb lesznek a választások, még a magánemberek is annál intenzívebben vetik bele magunkat a közéleti eseményekbe! Úgy is mondhatnám, hogy ilyenkor hirtelen felbukkan az országban kb. 6 millió politológus elemző, aki mindenkinél mindent jobban tud és nanáá, hogy cseppet sem elfogult. Szóval mi is jól elpolitizálgattunk, meg is beszéltünk egy időpontot, hogy másnap beülünk valahová egy sörre. Egy kis nosztalgiakommcsizás, nyámnyilafideszezés, értitek! :)

El is mentem. Óriási hiba volt, egy Világ omlott össze bennem, amikor eljöttem. A "barátom" nem egyedül várt a sörözőben, ketten is ültek mellette. Nem ismertem őket, soha életemben nem láttam még egyiküket sem! Először azt gondoltam, biztosan Jobbik tagok, vagy szimpatizánsok lehetnek, de a hangulat nem tűnt annyira felhőtlennek. Bemutatkoztunk egymásnak: elsőre teljesen civil, hétköznapi embereknek tűntek. Még ekkor sem fogtam gyanút, bár hozzáteszem: nem értettem, miért a társaságával várt engem. Úgy fél óráig beszélgettünk is mindenféle általános dologról (többnyire politikáról, persze), érdeklődtek, mely politikusokat ismertem még annakidején, majd idővel egyre gyakrabban terelték a szót a Jobbik néhány tagjának, képviselőjelöltjének különböző, a közelmúltban napvilágra került "botrányaira", kikérve róluk a véleményemet. Természetesen konzekvens voltam: több dologgal én sem értek egyet, de összességében tudatos szimpatizáns-elbizonytalanításnak és személyes lejáratókampánynak véltem az utóbbi hetek hajtóvadászatát a Jobbik ellen.

Ekkor témát váltottak és a munkámról, az anyagi helyzetemről érdeklődtek. "Hogy megy a cégnek?", "Milyenek a bónuszok most, hogy itt a válság?", "Várható-e fizetéscsökkentés nálatok?", stb. Mondhatni teljesen általános kérdések lennének, de nem abban a stílusban és azzal a "közönnyel", ahogyan feltették nekem. Ők nem azt a választ várták, hogy jelenleg nincsen semmilyen hitelem és köszönöm szépen, becsülettel eléldegélek, sokkal inkább azt szerették volna hallani, hogy tartozásaim vannak, a fizetésem nagy része pedig elmegy különböző törlesztésekre... Kezdtem úgy érezni magam, mint egy vallatószékben, rajtuk pedig azt vettem észre, hogy egyre türelmetlenebbek és idegesebbek. Ekkor az egyikük (nyilván elérkezettnek látván az időt) feltette a pontot az i-re:

- "Szeretnél sok pénzt keresni?" - kérdezte. "Neked nagyon jó, bejáratott kapcsolataid vannak, rengeteg információval rendelkezel! Biztosan van közöttük olyan is, amely megérne nekünk egy "kisebb" összeget...

- "Tessék? Jól értettem, spicliket kerestek?" - vágtam hozzá a kérdést idegesen.

- "Nem, nem, nyugodj meg, semmilyen következménye nem lesz! Te csak hazamész, körülnézel otthon a régi fényképeid, videóid között és ha találsz olyat, ami egy jobbikos nagy halra nézve kellemetlen lenne, ha kiderülne, akkor mi nagyon hálásak leszünk cserében. Maximális diszkréció mellett, persze!"

Ekkor már nagyon bedurrant az agyam, bármit el tudtam volna képzelni erről a szituációról, csak ezt nem! Bevallom, emellett még nagyon meg is ijedtem: hirtelen átfutott az agyamon, hogy vajon kik lehetnek ezek az emberek? Odanéztem az egykori "haverom" felé és csak ennyit mondtam neki:

- "Gratulálok, szánalmas vagy!"

És köszönés nélkül elmentem.

Este felhívtam az ismerősömet és jól leugattam, számon kértem, hogy mire véljem ezt az egészet??? Hol élünk, a kommunizmusban, ahol mindenki besúgó és mindenki mindenkit feljelentget? Pénzért eladja az anyját is, ha kell??? Kik voltak azok az emberek? NBH-sok, a titkosszolgálattól, vagy pártbérencek? Kinek a megbízásából voltak ott??? Az MSZP, a kormány, a Fidesz??? Kiknek az érdeke ez? Mit képzelnek ezek magukról, engem ne fenyegessenek!

- "200.000 Ft-ot ajánlottak, amennyiben egy jobbikos tagról vagy jelöltről kompromittáló képeket, felvételeket szerzek... Többet nem tudok és nem is szeretnék elmondani, mert én is félek..."

Ahogyan én is. Félek. Félek, mert azt hittem demokráciában élek, de mindenütt ott vannak a beépített emberek. Félek, mert nem tudom, engem mikor keresnek meg, a családomat mikor fenyegetik meg. Félek, mert ha feljelentést is tennék ismeretlen tettesek ellen, amíg a mostani érdekcsoportok kontrollálják a hatalmat (tökmindegy, hogy MSZP, vagy Fidesz, a háttérben mögöttük állókra gondolok), esélyem sem lenne. Talán kikiáltanának terroristának, vagy a Magyarok Nyilai egyik tagjának és onnantól kezdve már indok sem nagyon  kell, elhallgattathatnának örökre. Félek, és nekem a családom mindennél fontosabb!

Így hát maradok a névtelenségnél, bízva egy szebb jövőben...